Mivel a felfedezés túlzás nélkül áttörés-közeli volt, ezért az Űrkutatási Hivatal ráállította a Hubble űrtávcsövet a megtalált planétákra, és azt találták, hogy a hét bolygóból legalább ötön folyékony víz lehet, ami a földihez hasonló élet egyik alapfeltétele.
A NASA és az Európai Űrügynökség közös kutatása során a vizsgált bolygók ibolyántúli sugárzását mérte, méghozzá azért, mert az alacsony energiával közeledő UV-sugárzás képes arra, hogy a vízmolekulákat oxigénre és hidrogénre bontsa, míg a magas sugárzás ezen elemek elszökését jelenti a légkörből.
A módszerrel meglepő pontossággal lehet modellezni egy planéta légköri stabilitását, így a kutatók úgy vélik, hogy a TRAPPIST-1 központi csillaghoz legközelebb keringő hat bolygó összesen már legalább 20 óceánnyi vízmennyiséget veszített el a kialakulása óta, de minél közelebb vannak ezek a planéták a központi csillaghoz, ez a mérték annál gyengébbnek tekinthető.
Ebből kifolyólag a csillagászok úgy vélik, hogy a hét bolygóból a két legtávolabbi egyáltalán nem rendelkezik már vízzel, de a maradék ötön - amiből három kering lakhatósági zónában -, akár folyékony víz is megtalálható lehet.