A hidegháború idején zajlottak le a tesztek, a Marshall-szigeteken több mint 70 próba ment végbe, és körülbelül 15 megatonnak megfelelő TNT-t eresztettek Bikini-atollra, a robbanás pedig olyan mértéket öltött, hogy egy közeli mesterséges szigetet is elporlasztott, majd a helyén egy 75 méter mély, 1,5 kilométer átmérőjű kráter maradt.
A Castle Bravo névre hallgató legnagyobb robbantás eredményeként szolgáló sugárzást a Bravo-kráterben időről-időre megvizsgálják, így tettek most is, az eredmények pedig megdöbbentőek. 60 méteres mélységig gyűjtöttek a kráterből mintákat, szám szerint 129-et, és bizonyos nukleáris izotópok szintjei legalább egy nagyságrenddel magasabbak voltak, mint más közeli atolloknál, és sokszor meghaladják az USA és a Marshall-szigetek kormányai által elfogadott törvényes expozíciós határértéket.
Ezek az eredmények a meglévő kutatásokra támaszkodnak, amelyek arra utalnak, hogy a nukleáris tesztek a korábban elképzelteknél is hosszabb távú hatások lehetnek, megváltoztatva a környezetet olyan mértékben, hogy még akár egy új geológiai kor kialakulásáról is beszélhetünk a jövőben...