Curiosity - első rész

2013. szeptember 20.
6412
Figyelem! Ez a hír már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Figyelem! Ez a hír a régi androgeek rendszerből lett átmentve, ezért képek és szövegformázások hiányozhatnak belőle!
scrn profilja, adatai
scrn
2012 augusztus 6-án, magyar idő szerint 7:31-kor, 7 perccel a bolygó légkörébe való belépést követően, sikeresen landolt a Mars felszínén a Curiosity rover.
 

Ez az eddigi legfejlettebb, legbonyolultabb leszállóegység, amelyet valaha egy másik égitest felszínére küldtünk. A Curiosity már az első évben teljesítette a küldetésének fő tudományos célkitűzését, azáltal, hogy egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a múltbeli marsi környezet képes lehetett mikrobiális szintű élet fenntartására és annak energiával való ellátására.

Az eredetileg Mars Science Laboratory néven induló, 2.5 milliárd dollár összköltségű küldetés feladata egy 900 kg-os, fejlett geokémiai és szerves kémiai laborral rendelkező marsjáró felszínre helyezése volt. A projekt kezdetén a fő technológiai kihívást egy ezt teljesíteni képes, radikálisan új leszállási rendszer kifejlesztése jelentette. A korábbi leszállóegységekhez képest sokkal nagyobb hasznos terhet kellett, sokkal precízebben meghatározott helyre, egy 9.3×6.4 km-es, a Gale-kráterben kijelölt ellipszis közepére eljuttatnia a Marsra.



Rengeteg nehézség és technológia kihívás akadályozta a mérnököket a megvalósulásban, de egyértelmű, hogy a NASA és emberei valami olyasmit alkottak ami az emberiség bolygóközi hódításainak az első lépése. A NASA honlapját olvasgatva és kutatva rajta, rengeteg érdekességet találunk. Sok kép és hasznos technikai információk, paraméterek vannak nyilvánosan megosztva. Csupán az adatokat látva elképzelni is nehéz, hogy milyen mértékű kihívást állítottak maguk elé a mérnökök.

Curiosity műszerei:

Árbocra szerelt kamera (Mars Science laboratory Mast Camera, MastCam)
Nagyítós fényképező berendezés (Mars Hand Lens Imager, MAHLI)
Röntgendiffrakciós kémiai és ásványtani műszer (Chemistry & Mineralogy X-Ray Diffraction, CheMin)
Lézeres kémiai távérzékelő és mikrofényképező (The Laser-Induced Remote Sensing for Chemistry and Micro-Imaging, ChemCam)
Minta-analizáló berendezés (Sample Analysis at Mars Instrument Suite, SAM)
Sugárzásmérő detektor (Radiation Assessment Detector, RAD)
A neutronok visszaverődését mérő műszer (Dynamic Albedo of Neutrons, DAN) ? Az Orosz Űrügynökség fejlesztette ki. A talajt neutronokkal sugározzák be, és mérik a visszavert neutronsugárzás energia-eloszlását. Ahidrogénatomok magja a neutronok mozgási energiájának egy részét elnyeli, míg a nehezebb atommagokról a neutronok változatlan energiával visszapattannak. Így az alacsony energiájú neutronok arányából következtethetnek a talajban lévő hidrogénatomok (és ezen keresztül az őket tartalmazó víz) arányára, mintegy fél méteres mélységig. A műszer 0,1%-os víztartalmat is képes kimutatni. Korábban hasonló műszer repült a Mars Odyssey-n és a Lunar Prospectoron is, ezek azonban a kozmikus sugárzás neutronjainak visszaverődését mérték.
Környezetfigyelő állomás (Rover Environmental Monitoring Station, REMS)
Alpha-Particle-X-ray-Spectrometer
Mars Descent Imager


 

Leszállóhely:

Több mint 60 potenciális leszállóhelyet vizsgáltak meg a legjobb kiválasztása céljából. Elsősorban olyan hely kikeresése volt a cél, amelynek geológiája mikroorganizmusok életfenntartására alkalmas lehetett; a második követelmény az volt, hogy a terep a Curiosity számára könnyen megközelíthető legyen; harmadsorban közel legyen olyan vidékhez, ami széleskörű tudományos kísérletek elvégzését érdemli, így víz jelenlétére, vagy egykori jelenlétére mutató jeleket kerestek (például kristályvizet tartalmazó kövületeket); olyan terepet, amelyet a robot kis nehézséggel elérhet; és kedvező éghajlati viszonyokkal rendelkezik.
Az Aeolis Mons csúcs a kráter közepén látható. Halvány zöld pontocska mutatja a Curiosity Rover leszállási pontját az Aeolis Paluson a kráter peremén a csúcstól északi irányban. Figyelem, ez a képen lefelé van.

Az Ebersvale kráterben egy kiszáradt folyódelta jelenléte, a Holden kráterben egy kiszáradt tó maradványai, a Mawrth Vallis helyen egy nagy áradás során létrejött hatalmas hasadék nyoma volt vonzó, de a programtervezők legvonzóbbnak a marsi egyenlítőtől kissé délre fekvő Gale krátert ítélték, annak területén látható szedimentációból (geológiai lerakódásból) eredő rétegzett 5,5 km magas hegye miatt. A tervezőcsoport 2011. július 22-én jelentette, hogy választásuk erre esett.

A Gale kráter leszállási pontját a kutatók egyhangúlag Bradbury helynek nevezték el Ray Bradbury amerikai sci-fi íróról, aki számos témájául a Marsot választotta. A legnevezetesebb könyve egy Marsbéli Krónikáknak nevezett gyűjtemény, ami az 1940-es években jelent meg.

A leszállás 7 perce egy izgalmas videóval demonstrálva:

[display_video youtube=Ki_Af_o9Q9s]

 

A következő részben a finanszírozási procedúrát és körülményeit boncolgatjuk illetve beszámolok arról is, hogy jelenleg hol tart a küldetés.

Forrás: Wikipédia, NASA,

 
nincs még hozzászólás