Az egyetem szakértői szerint az eddigi kutatások ugyan átfogóak voltak, de mindegyikük elfelejtett figyelembe venni egy nagyon fontos tényezőt, mégpedig a mágneses mező erősségét, ami rendkívül lényeges szempont egy lakható égitest kapcsán.
Sarah McIntyre, az egyetem egyik professzora legalább 500 exobolygót elemzett, és méretük, valamint külső magjuk alapján megpróbált következtetéseket levonni a mágneses mezőjük kapcsán, azonban azt találta, hogy a megvizsgált több száz égitest közül mindössze egyetlennek volt olyan erős mágneses mezője, hogy azon adottak legyenek az élet feltételei.
A professzor szerint egykoron a Mars és a Vénusz is nagy mennyiségű vizet tartalmazott, mindkét bolygó hasonlított a Földre, azonban mágneses tereik valamiért gyengülni kezdtek, így a rajtuk található folyadék már nem volt védve a napsugárzástól, ami így gyakorlatilag elpárolgott az égitestekről, melyek emiatt kietlenné váltak.
Ezért, és a legtöbb exobolygó kötött tengelyforgása miatt a kutató úgy véli, hogy sokkal kevesebb lakható planéta létezik az univerzumban, mint azt eddig gondoltuk.