Várhatóan októberben most már tényleg megejti a Japán Űrügynökség (JAXA) OSIRIS-REx űrszondája a Bennu aszteroida megközelítését élesben, amivel a cél ugyebár nem más, mint hogy mintát nyerjenek róla, ezáltal az emberiség jobban megismerje a naprendszer kialakulását.
Most megosztott a JAXA néhány felfedezését az égitesttel kapcsolatosan, miszerint a vártnál sokkal nagyobb tempóban hullajt kőzetdarabokat az aszteroida, miáltal kimondhatjuk, hogy az előzetes elvárásokhoz mérten egy jóval aktívabb égitestről van szó.
A csapat több száz kihullott részecskét követett nyomon, amik előtt némileg tanácstalanul állnak. A részecskék mérete megegyezik azzal, ami várhatóan leszakad egy olyan aszteroidáról, mint a Bennu, a termikus repedés következtében. Az aszteroida alig több mint négy óra alatt forog körbe a tengelyén, így a felszíne gyorsan forróból hidegbe megy, megrepesztve ezzel a szikláit.
A kilökődési események helye azonban megegyezik egy olyan modellel, amely úgy látja, hogy ezek a kibocsátások a mikrometeoroidok Bennu felszínén kifejtett hatásaitól függnek, így a kutatók nem igazán tudják, mi a gyors hullás valódi oka.
