Furcsa dolog az, amikor Star Wars-rajongók előhúzzák farzsebből egy-egy negatív kritikára "a fanokat ma már nem lehet kielégíteni!" aduászt. Persze, várható volt, hogy óriási elvárása lesz a közönségnek, hiszen azért mégiscsak az egyik legmeghatározóbb mozgókép folytatásairól van szó, de általában akkor is ezt a sablonmondatot kapják elő sokan, amikor észérvekkel alátámasztott, alaposan kigondolt kritikát fogalmaz meg valaki. Ugyanez a fajta gondolkodásmód megvan az ellentábornál is, de mi tisztelettel elutasítanánk a végleteket, miszerint a panaszkodó rajongók csak jó dolgukban hisztiznek, akik pedig rajonganak az új Star Wars-filmekért, azoknak "a sz*r is elég", és inkább összeszedtünk öt olyan változtatást, amik szerintünk jót tennének a franchise-nak.
1. Köszönjük, nem kérünk repetát a Skywalkerekből!
Kezdjük mindenképp azzal a ponttal, amiért gyakorlatilag már évek óta könyörögnek a rajongók. Az új trilógia esetében bőven érthető, hogy pontot szeretnének tenni az egykoron megismert karakterek életútjának végére, hogy így alakuljon ki egy több évtizeden át húzódó történet, azonban valahogy a Disney nem meri maga mögött hagyni a Skywalker-sagát, és a spin-off epizódokkal is csak abban az időintervallumban hajlandó toporogni, ami az eredeti trilógiát öleli körbe.
Miért ragadunk le a Skywalkerek történetszálát övező időszakban? Adott egy gyakorlatilag végtelen potenciállal és rengeteg mesélnivalóval bíró univerzum, melyben bőségesen van lehetőség újabb sztorikat megismertetni a nézőkkel. Sőt, nem is kell messzire menni, és teljesen friss ideákkal előállni, elég csak leemelni a polcról néhány Star Wars-könyvet, vagy esetleg tüzetesebben megvizsgálni jó pár videojátékot, amik dugig vannak eredeti sztorikkal, hiszen azért azt ne feledjük, hogy bár az elmúlt évtizedek során kaptunk filmeket a Messzi-Messzi Galaxisban, a George Lucas által megalkotott világ mindvégig tovább bővült regények, játékok, képregények, sorozatok és sok más egyéb médium formájában.
Elviekben a Trónok harca-sorozat alkotói, D.B. Weiss és David Benioff egy olyan mozgóképen ügyködik, ami végre elszakad a Skywalkerektől, illetve Rian Johnson új trilógiája is szakít az ismert időintervallummal, utóbbi esetében viszont sajnos a rendező személye miatt aggódunk inkább, mintsem a témaválasztás végett...
Darth Revan és Darth Malak sztorija is megérne akár egy külön filmet
2. Kockáztass, Disney, kockáztass!
Utóbbi gondolatfoszlányhoz kapcsolva görgetnénk tovább a második pontot, miszerint Rian Johnson Az utolsó Jedik képében legalább annyira megosztó művet tett le az asztalra, mint amilyen az előzménytrilógia volt anno.
Szögezzük le: Rian Johnson mert kockáztatni Az utolsó Jedikben. Ezzel talán még a legmérgesebb rajongók is egyetértenek, hiszen míg J.J. Abrams gyakorlatilag remake-elte az Egy új reményt, addig Johnson igyekezett váratlan húzásokat pakolni a nyolcadik iterációba. A probléma csak az - és sokaknál ez borította ki a bilit -, hogy ezeknek a váratlan húzásoknak a java része vagy nem volt izgalmas, vagy jelentéktelen volt, vagy szimplán blődség volt a "fanyalgók" szerint.
No de akkor mégis milyen kockázatvállalás tehetne jót az újkeletű Star Wars-filmeknek, ha nem olyasfajták, amiket Johnson eszközölt Az utolsó Jedikben? Példának okáért lehetne zsonglőrködni egy kicsit a műfajokkal, műfaji sajátosságokkal, amit a spin-off filmek képében megkezdett a Mickey egeres cég, merthogy a Zsivány egyes egy háborús film stílusjegyeit hordozza magában, míg a Solo képében kvázi egy heist-, azaz tolvajfilmet prezentáltak.
Akár hanyagolni lehetne az emberkaraktereket, és más fajokat főszerepeltetni. Mit szólnátok, ha nem két Jedi ütközne meg két Sith-tel egy párbaj keretén belül, hanem hadseregek állnának szemben egymással, ahol fénykardok százai, akár ezrei ragyognak a csatatéren? Erre is volt már példa a Star Wars: The Old Republic nevezetű videojáték egyik előzetesében, amit a rajongók a mai napig az egyik leglehengerlőbb ütközetként tartanak számon, pedig ez "mindössze" egy videojátékhoz készült trailer!
Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy nem egy több milliárd dolláros franchise-zal fog nekiállni kísérletezgetni a Disney. Elég csak például a Marvel-filmekre gondolni, melyek valamilyen téren mindig megtudnak újulni, de nagyon a komfortzónájukon belül mozognak, pedig ha valami esetében, akkor a Marvel-moziuniverzumnál megtehetnék, hogy meglépnek szignifikánsabb változtatásokat is. Ugyanez a helyzet a Star Wars-filmekkel. Ez színtiszta üzlet, mintsem szenvedélyprojekt a Disney számára. A filmnek be kell hoznia az elvárt bevételt, ezért biztonsági játékot kell űzni. Ettől függetlenül nem feltétlenül kell mindig egy új Halálcsillag, vagy előrántani egy Első Rendet, és a világ megmentését fókuszba helyezni. Több van ebben a világban, mint hogy ennyivel megelégedjünk.
3. Ó, azok a változatos helyszínek!
Lehet bántani sok mindenért az előzménytrilógiát, azonban azt nem szabad elvitatni George Lucas-tól, hogy mindent megtett azért, hogy kitágítsa a megismert világot, és új dolgokat mutogasson benne. Elég csak például arra a pár perces jelenetsorra gondolni, amikor A klónok támadásában Obi-Wan és Anakin betérnek egy coruscanti bárba - mindössze pár percen belül többet tudunk meg ennek a világnak a működéséről, szórakozási lehetőségeiről, közösségéről, társadalmáról, mint az új Star Wars-filmekben együttvéve. Ennek ellenére az új felvonásokban egytől egyig a minimalista környezeteket erőltetik: sivatag, puszta, és a többi.
Nem tudjuk még, hogy esetlegesen ezen a kilencedik iteráció kíván-e változtatni, viszont reménykedjünk, hogy kicsit túlmutat majd a kiállítás néhány sivatagon, erdőn és lepusztult bolygón, esetlegesen több bolygóvárost emelnek be, amikből szintén fájóan keveset vehettünk szemügyre nyolc epizód alatt. Talán úgy lehetne legjobban összefoglalni egy mondatban ezt, hogy sosem tűnt még ennyire picinek a Messzi-Messzi Galaxis, mint az új trilógia óta.
Miért kell erőltetni a minimalista helyszíneket, ha tele van a világ varázslatos bolygókkal?
4. Tessék hagyni a rendezőket kibontakozni!
Mivel még fogalmunk sincs, hogy Johnson új trilógiája és a D.B. Weiss-David Benioff-féle film tekintetében mennyire kapnak szabad kezet a rendezők, így csak az eddigi műveket vesszük figyelembe eme témakör körbejárásánál. Nyilvánvalóan egy ekkora brandnél nem tudja azt mondani a cégvezetés, amikor egy szerzői filmes besétál egy kockázatos ideával, hogy "Persze, csináld csak!", mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. Legtökéletesebb példa erre a Phil Lord és Chris Miller-féle Han Solo-film, amely merőben más lett volna, mint amit kapunk végül, azonban túlzottan elütött a direktorduó elképzelése a Disney tervétől, így inkább még idő előtt kihúzták a dugót, hogy aztán Ron Howarddal egy tisztességes iparos munkát faragjanak a Soloból.
Hogy ez volt-e a jó döntés? Ki tudja, lehet egy életre földbe állította volna Lord és Miller a filmes franchise-t (bár ezt nehezen hisszük egy Pókember: Irány a Pókverzum! és a Jump Street-filmek után), az is lehet, hogy akkora lendületet adtak volna az újhullámos Star Wars-moziknak, ami után egy teljesen friss színezetet kapott volna az egész. Sajnos ezt már nem fogjuk megtudni, és bár nagyon rizikós rábízni 100%-ban egy szerzői filmesre egy ekkora volumenű projektet, viszont egy megbízható rendezővel vélhetően nem lenne ilyen probléma. Talán nem kéne azt a bizonyos pórázt olykor-olykor szorosra venni.
Roppant komplex kérdés tud ez lenni, amikor ilyen súlyos pénzek mozognak egy-egy projekt mögött, és talán nem is feltétlenül a végletekben kell keresni a választ, de ha eddig nem vált be a stúdiói nyomás, akkor bőven megérne egy próbát, hogy ha nem is teljesen, de egy kicsit enged a Disney azokból a bizonyos kompromisszumokból.
Vajon milyen lett volna a Solo: Egy Star Wars-történet, ha meghagyják a rendezők eredeti koncepcióját?
5. Le a gonosz-jó csatározással!
Kylo Rennél már látunk arra való törekvéseket, hogy túlmutassanak az újgenerációs Star Wars-mozik a szimpla jó és gonosz csatározásnál, hiszen egy roppant komplex és rétegelt figuráról van szó, aki nem kimondottan gonosz, sőt ő maga is leszámolna a Sith-renddel, őrlődése pedig bőven izgalmasabb, mint Darth Vader karaktere, aki kapcsán ismerjük be, hogy valóban ikonikus, de messze nem rendelkezik annyi potenciállal, mint Kylo.
Azonban még így is egy elemre van kihegyezve gyakorlatilag az új trilógia, a jó és gonosz harcára. Az Első Rend és az Ellenállás szembenállására.
Talán nem egyedül vagyunk azzal, hogy 2019-re egy ilyen koncepció már bőven elkopottnak és unalmasnak minősül. Megannyi film, sorozat, könyv és videojáték ékes példaként szolgál rá, hogy az ennél komplexebb alapfelvetések mindig túlmutatnak a fekete-fehér szemléletmódnál, így maga a mű is izgalmasabb. Gondoljunk csak a Trónok harcára: mennyit adna vagy venne el az ott látott sztoriból, ha nem több ház versengését látnánk a Vastrónért, hanem mondjuk csak a Stark- és a Lannister-família izmozását kéne évadokon át figyelemmel követnünk?
Bőven több van ebben az univerzumban, mint hogy ugyanazt a szembenállást kelljen évtizedeken át néznünk
Szeretnénk, ha a motivációk végre nem csak annyiban merülnének ki, hogy az elnyomó rezsim nagyon gonoszkodik, míg a lázadó brigád nem nézi ezt jó szemmel. Hatalmi harcok, politikai árulások, cselszövések, renegát szerveződések, személyes célokért történő tettek sorozata, pszichológiai hadviselés tábornokok között, vérbeli stratégák megütközése a csatatéren, és még sorolhatnánk olyan felvetéseket, amik izgalmasabbá tennék a Messzi-messzi galaxist - a lehetőségek tárháza végtelen!
Ez volt az az 5 dolog, ami szerintünk jót tenne a Star Wars-szériának azonban ne feledjétek megosztani velünk a véleményeteket a kommentszekcióban, és beszélgessünk arról, hogy ti miben látjátok a franchise javulásának lehetőségét, vagy akár miben nem értetek velünk egyet!
