Nagy nap jött el ma - pontosan 50 éve, azaz 1969. október 29-én rajtolt el egy olyan hullám, amelyre talán akkoriban még nem is gondoltak, hogy mára mekkora szerepet fog játszani az életben. 50 évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy egy adatcsomag indult el az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által létrehozott ARPANET rendszerében, és ezzel elindult az a csoda, amit ma internetnek hívunk. Cikkünkben ennek az 50 évnek a rajtját, fontosabb mérföldköveit fogjuk górcső alá venni!
Charles Kline programozó hallgató 1969. október 29-én, késő este próbálkozott meg egy mára már bagatellnek tűnő, akkoriban viszont óriási jelentőségű megmozdulással, miszerint szöveget akart küldeni a Kaliforniai Egyetem egyik számítógépéről, egyenesen a Stanfordi Kutatóintézet komputerére, ami egy szolid 500 kilométeres távolságot jelent. A szöveg, amit küldeni akart Kline, nem más volt, mint: LOGIN.
Jól mutatja, hogy akkoriban mennyire kezdetleges volt ez az egész, hogy a "LO" bepötyögése után a rendszer összeomlott. Mindez az Advanced Research Projects Agency Network, avagy röviden az ARPANET hálózatán belül történt, ami egy, az Amerikai Védelmi Minisztérium által pénzelt tudományos projekt volt annak érdekében, hogy lehetővé váljon a számítógépek közti információmegosztás, ennek az első két végpontja pedig a Stanfordi Egyetem és a Kaliforniai Egyetem gépei voltak. A védelmi minisztérium célja a pénzspórolás volt ezzel, hiszen két gép összekötése olcsóbbnak ígérkezett, mint a szuperszámítógépek cseréje. Amikor átért a "vonal" túlsó oldalára a két betű, ahol a Kline-nal telefonkapcsolatban lévő Bill Duvall várta az üzenetet, de végül az üzenetet "HELLO"-vá tette össze, ez pedig egy sokkal jelentőségteljesebb üzenet, mint a LOGIN.
Az alapítóatyák egy része - az első sorban, balról az ötödik Leonard Kleinrock, a csoport felügyelője
1969 decemberében Santa Barbara és Utah egyeteme is csatlakozott a hálózatba, így négyfősre bővítve a szereplőgárdát, ezt követően azonban elkezdett exponenciálisan nőni a komplett hálózat: 1977-re már 100 csomópont között volt kapcsolat, 1989-re már 100 ezren kapcsolódtak be, a '90-es évek elejére meglett az egymillió, 2012-ben pedig ismételten egy jelentős mérföldkövet ért el a rendszer, konkrétan az egymilliárd csomópontot. A mi szempontunkból az sem utolsó tényező, hogy Magyarország 1991-ben csatlakozott az internethez. Mára a bolygó népességének felének rendelkezésére áll az internet.
Többször is meglepődtek az akkori forradalmárok, azaz a hallgatói csapat, amelybe többek között Kline is tartozott, hogy egyes újdonságok mekkora népszerűségnek kezdtek idővel örvendeni, mint például a World Wide Web, avagy ismertebb nevén itthon Világháló, a peer-to-peer fájlmegosztás, a felhasználók által előállított tartalmak, sőt még a Napstert is ide sorolják, ami egy 1999 és 2001 között működő illegális fájlcserélő volt. Az olyan tényezőkről, mint az Instagram, a YouTube és az egyéb közösségi médiák, már nem is beszélve...
Leonard Kleinrock, az imént említett hallgatói csoport felügyelője így fogalmazott az internet korai napjai körüli hangulatról:
Utópikusnak hangzik, de a korai napokban élveztük a nyitottság, az együttműködés, a megosztás, a bizalom és az etika csodálatos kultúráját. Így lett kialakítva és ápolva az internet. Az ARPANET-en mindenkit ismertem azokban a korai időkben, és mindannyian jól viselkedettünk. Valójában ez a "netikett" betartása az internet első két évtizedében fenn is maradt.
A Napster logója - bennetek is nosztalgikus élményeket ébreszt?
Kleinrock azonban meg tudta határozni, hogy nagyjából mikor vált az ARPANET-es időkben jellemző különleges légkörből a mai internet sajátosságának tekinthető versenyszféra, miként jelentek meg a félrevezető információk, és hogyan lett az alapvetően békés közegből egy sok esetben toxikus, de legalábbis sokpólusú felület. Szerinte az 1990-es évek elején kezdődött meg ez a drasztikus változás, amikor felbukkantak az első spam tartalmak, őrült pénzhajhászás lett sokak célja a felületen, úgymond isten igazából belépett az internet a fogyasztói kultúrába, ebből fakadóan pedig megjelentek a csalók, az álhírek, avagy az internet sötét oldala.
Hogy az akkori "alapítóatyák" hogyan viselik, mi lett mára a "gyermekükből"? Nos, mivel az internettel a céljuk a decentralizált információ, a demokrácia és a konszenzus előmozdítása volt, közös értékek és tényszerű információk alapján, így ebből a szempontból meglehetősen csalódottak, hogy nem sikerült ezt a mentalitást továbbvinni. A magánszektor egyre növekvő térnyerésével és befolyásszerzésével egyre inkább kialakult a szereplők között az internet dominálására való hajlam.
Az olyan magánvállalatok, mint az AOL vagy az Earthlink elkezdtek havidíjat szedni az eléréshez, ezzel pedig egyre inkább elkezdett transzformálódni az internet abba az irányba, ahogyan ma ismerjük. Persze ez nem csupa rosszat jelent, hiszen mai napig rengeteg példa van rá, hogy a monetizáció megjelenésének mennyi pozitív oldala van, elég csak akár arra gondolni, hogy minden eddiginél egyszerűbben vehetünk igénybe bizonyos szolgáltatásokat, köszönhetően annak, hogy konkrétan a bolygó két különböző pontján is elérik egymást az emberek.
A MILNET-et titkosítatlan katonai információk kommunikálására használták
Az ötven év alatt viszont megannyi mérföldkő is akadt, amik valóban számottevő pontok voltak a történetben. 1983-ban az Amerikai Védelmi Minisztérium útjának indította a MILNET-et, ami az ARPANET részeként működött, azonban ezt titkosítatlan katonai információk kommunikálására használták. Később Defense Data Network névre keresztelték ezt a szegmenst, majd végül NIPRNET-re nevezték át, ami a Non-classified Internet Protocol Router Network rövidítéséből adódik.
És hogy mikor lett az ARPANET-ből végül "Internet"? 1984-ben, amikor 1000 csatlakoztatott csomópontnál tartott az ARPANET (különböző kutatói laborokból és egyetemekből állt a hálózat), akkor történt meg az átkeresztelés. A nevet egyébiránt először Vinton "Vint" Gray Cerf használta, aki nem mellesleg a TCP/IP protokollon ügyködött. Konkrétan Cerfet sokan az internet atyjaként emlegetik mindmáig, nem véletlenül, bár azt zárójelben megjegyeznénk, hogy ő maga a mai internetet félelmetesnek tartja.
Na de mi a helyzet magával a Világhálóval? Tim Berners-Lee neve mellett egész egyszerűen nem lehet elmenni, hiszen gyakorlatilag neki köszönhetően tört fel sosem látott magasságokba az internet, mint olyan. Az ő víziója roppant egyszerű volt: hiperszöveg formájában szerette volna megjeleníteni az információt az interneten. Olyan tényezőket köszönhetünk neki, mint a HTML nyelv, a HTTP protokoll. Az ő első weblapja 1991. augusztus 6-án látott napvilágot, még amikor a CERN munkatársa volt, a portál pedig aztán archiválva lett, hogy az utókor is megtekinthesse. Igen, jól látjátok: a Világháló is idén ünnepli a szülinapját, szám szerint a harmincadikat.
Az IPv6 bevezetése elengedhetetlen volt, miután fogytán voltak az IPv4 címek
1993-ban jött utána a következő jelentős mérföldkő, amikor is Marc Andreessen informatikus hallgató létrehozta az első népszerű webböngészőt, a Mosaicot, mely kvázi az előfutára volt a későbbi fontos böngészőknek. Az internet protokoll tekintetében már 1970-ben elkészült az IPv4 első nagyobb kiadása, azonban a publikum számára csak 1981-ben lett bemutatva, ellenben körülbelül húsz évvel ezelőtt az IETF (Internet Engineering Task Force) elkezdte észrevenni, hogy fogytán vannak az elérhető címek, így nekiláttak az IPv6 fejlesztésének. Míg előbbivel nagyjából 4,3 milliárd eszköz volt kiszolgálható, addig az IPv6-tal ez a szám rettenetesen kibővült.
Tehát ezek voltak azok, amik az elmúlt ötven évben jelentősebb pontok voltak az akkori ARPANET, a mai internet kialakulásában. Érdekes lesz ötven év múlva ismét visszatekinteni, hogy a mostani állapotokhoz képest mennyi minden változik, hiszen ahogy az imént taglalt ábra is mutatja, öt évtized alatt elképesztően sok minden formálódik, csiszolódik. Az biztos, hogy az internet nem lesz már békésebb hely, de hogy egészen új módokon fogják felhasználni az idő múlásával, az borítékolható.
Nagyszerű időutazás volt.
Te jó ég. 
