Nyakunkon az elmúlt 10 év Marvel-termése a Bosszúállók: Végjáték képében, ennek fényében úgy döntöttünk, hogy összegezzük a Marvel-moziverzumot a legelső filmtől az utolsóig, mert bár nem mindenki számára jönnek be a szuperhősökről szóló filmalkotások, egy valami vitathatatlan, mégpedig hogy Kevin Feige és csapata egy olyan dolgot hozott össze az elmúlt évtizedben, ami példa nélküli a filmtörténelem során.
A Vasember
Kezdődött minden 2008-ban A Vasemberrel, mely nemcsak, hogy megalapozta minden idők egyik leginkább közkedvelt szuperhősét, Tony Starkot, de a stáblista utáni jelenetnél vélhetően senki nem gondolt rá, hogy a filmtörténelem meghatározó részévé válik az MCU. Maga a film egyébiránt azért is lett annyira felkapott, mert hasonlóan Nolan Sötét lovag-trilógiájához, úgy itt is tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz, és igyekeztek lerántani egy bizonyos fokig a karaktert a realitás talajára.
A hihetetlen Hulk
Mai napig az egyetlen Hulk-film, amit kaptunk, sőt itt még Edward Norton formálta meg Bruce Banner figuráját. Sajnos csúfosan elhasalt az alkotás, annak ellenére, hogy egyébként bőségesen voltak benne pozitívumok is, de végül a legtöbbünk emlékezetéből kitörlődött A hihetetlen Hulk, ami nagyban köszönhető annak is, hogy később cserélték Edward Nortont Mark Ruffalora, akinek a hozott karaktere is eltért az ebben az eredetfilmben látott főhőstől.
Minden egy stáblistás jelenettel kezdődött
Vasember 2
Nem tartott sokáig, míg Robert Downey Jr. ismét a vaspáncél borításában tűnhetett fel a vásznon, lévén 2010-ben visszatért egy második fordulóra Vasemberként, ám ez az epizód sajnos nem érte el az első színvonalát, a rajongók pedig konszenzusra jutnak abban, hogy egy orbitális nagy luft lett a Vasember 2. Szerencsére a helyzet így sem vészes, bőven vállalható mű, itt-ott viszont valóban elszaladt a filmmel a ló.
Thor
Az asgardi istenség bemutatkozása a maga korában kétségtelenül remeknek bizonyult, majd az évek során kezdett el a közönség egyre inkább ferde szemmel nézni a filmre, miután már látványosan nem tudtak mit kezdeni a karakterrel évek leforgása alatt, ami csak azért kár, mert roppant szórakoztató volt az első Thor-film, mozgalmas akciókkal és egy csipetnyi királydráma fűszerrel, no meg ugye itt mutatkozott be Loki is, akit mai napig az MCU egyik legjobb főgonoszának tartanak.
Az asgardi fivérek a mai napig fontos szereplői az MCU-nak
Amerika Kapitány: Az első bosszúálló
Ezután Steve Rogers is debütált egy ízig-vérig háborúsfilm hangulatú mozgóképpel, melyben sikerült egyrészt iróniával ismertetni a karaktert (gondolunk itt arra, amikor a bugyutábbnál bugyutább jelmezekben parádézik a színpadon), másrészt pedig az ő karaktere is kapott egyfajta "reális" élt, és súlyt tudtak adni egy amerikai zászlós ruhába bújt főszereplőnek.
Bosszúállók
2012-ben azonban bekövetkezett az, amivel filmtörténelmet írt a Marvel, lévén a Bosszúállókban összeeresztették a korábbi filmekkel felvezetett karaktereket, plusz még melléjük bedobták Sólyomszemet és Fekete özvegyet is, a végeredmény pedig mesterien muzsikált: hihetetlenül látványos, epikus film lett a Bosszúállók, melynek csatajeleneteit és egyes momentumait a mai napig emlegetjük.
Az összes elvárást felülmúlta az első nagy Marvel-crossover
Vasember 3
Ekkor kezdődött az MCU második fázisa az egészen megosztóra sikeredett Vasember 3-mal, amit szintén csalódásként élt meg a legtöbb rajongó, de főképp a Mandarinos csavarral bőszítették fel a filmesek a tősgyökeres képregényfanokat. A kötelezőt persze hozta a harmadik rész is, ráadásul nagyon jót tett a projektnek, hogy Shane Blacket állították az élére, merthogy a direktor hozta magával a már jól bevált humorát és stílusát is, ami frenetikusan működött itt is.
Thor: Sötét világ
Mai napig úgy emlegetik a második Thor-filmet, mint az MCU legrosszabbja, amiben van valami, hiszen a kifejezetten fantáziátlanra sikeredett, Sötét világ alcímmel ellátott folytatás leginkább egy "fillerként", azaz kitöltő darabként állta meg mindössze a helyét. Vontatottságát és fantáziátlanságát viszont ellensúlyozza, hogy ismét láthattuk Thort és Lokit közösen a vásznon, kettejük kapcsolata pedig talán itt működött a leginkább az elmúlt 10 év alatt.
Amerika Kapitány: A tél katonája
Jöttek aztán a Russo-testvérek, fogták a Kapitány figuráját, majd köré építettek egy a Bourne-filmekre hajazó kém-thrillert, ennek pedig meg is lett az eredménye, ugyanis ezt a felvonást már sokkal jobban szerette mind a szakma, mind a nézőközönség, mint az első részt. Húsbavágóan megkomponált akciójelenetek és kiemelkedő operatőri munka jellemzi A tél katonáját, ami talán kicsit hosszabb volt a kelleténél, de így is az egyik legegyedibb MCU-mű.
Itt vezették fel A tél katonáját is, aki a későbbi filmek sztorijában kulcsfontosságú figura lett
A galaxis őrzői
Fene tudja, honnan szedte elő a Marvel az egyedibbnél egyedibb filmeseit, viszont az biztos, hogy akkor is belenyúltak a tutiba, amikor James Gunnt leszerződtették, hogy hozza tető alá A galaxis őrzőit, melyhez hasonlót eddig csak a második rész tudott hozni, semelyik másik Marvel-film nem. Az egy dolog, hogy az alkotás humora, zeneválasztása és stílusa mennyire a helyén van, de az sem elfelejtendő, hogy mennyire mesterien kezelte Gunn a film főszereplőit. Az ilyesfajta karaktervezetést tanítani lehetne!
Bosszúállók: Ultron kora
Igazi popcorn-blockbuster lett a második Bosszúállók-film is, ami felvezette Higanyszálat és Skarlát boszorkányt, illetve bemutatta (vagy inkább elvesztegette) a meglehetősen sok potenciállal rendelkező Ultront. A látványra, a harcjelenetekre, a hangulatra és a humorra távolról sem lehet panasz, de összegészét nézve elmaradt az első rész zsenijétől, amibe persze benne van, hogy már nem volt jelen az újdonság varázsa, de aki itt elkezdte temetni az MCU-t, az nagyot nézhetett a későbbiekben...
James Gunn nélkül ma talán messze nem lennének ennyire szerethetőek A galaxis őrzői
A Hangya
Érdekes módon a második fázis nem a Bosszúállók: Ultron korával zárult, hanem a teljesen eredetsztoriként szolgáló A hangyával, melynek erőssége pont abban rejlik, hogy visszavettek a túlzott megalomániából, és inkább összezsugorították a történéseket picire, hogy egy heist-filmet kerekítsenek belőle, ez a recept pedig hatott annyira frissnek és üdítőnek, hogy egy teljesen kellemes szórakozás mindmáig A hangya.
Amerika Kapitány: Polgárháború
Ezzel a filmmel léptünk be abba a harmadik fázisba, ami hamarosan lezárul, a nyitány pedig olyan szinten fantasztikusra sikeredett, hogy talán nem sokan vitatkoztok velünk, ha azt mondjuk, hogy az egyik legjobb Marvel-filmként könyvelhető el. Egész egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy majd ennyi karaktert úgy tudnak mozgatni, hogy ne laposodjanak el, ennek ellenére akkora bravúrt hoztak össze, hogy az állunkat kerestük. A zseniális sztori és a kidolgozott karakterek mellett pedig megkaptuk az egyik legjobb csatajelenetet is a repteres ütközet képében.
A Kapitány és Tony szembenállása valódi észérveken, igazi motivációkon alapult
Doctor Strange
A fura doki debütálását valahogy úgy lehetne leírni, mint A hangyáét: semmi extra, sablonokból építkező eredetfilmet kaptunk, aminél viszont most a mágia implementálásával tudtak újat mutatni, na meg persze Benedict Cumberbatch brillírozott a szerepben. Ettől függetlenül viszont tagadhatatlan, hogy nagyon hasonlít az első Vasember-mozira a Doctor Strange, hovatovább iszonyat fájó pont, hogy így elvesztegették Mads Mikkelsent egy ilyen karakterre.
A galaxis őrzői vol. 2
James Gunn emelt a téteken, ismét összepakolt egy izgalmas sztorit, és bár sokan ezt a folytatást is csalódásként élték meg az első részhez képest, a karakterek egymással való interakciója ismételten mesterien sült el. Emellé párosul még egy nagyon menő soundtrack, rengeteg hasfalszaggató komikus pillanat, és persze az a lezárás, ami miatt szem nem maradt szárazon.
A mágiát Doctor Strange-en keresztül vezették be az univerzumba, ami kellően üdítő újdonság volt
Pókember: Hazatérés
Miután már ezerszer láttuk Ben bácsit meghalni, a pókcsípést és minden egyebet, a Marvel felrázta a dolgokat, és minden olyan elemet kihagyott a Pókember: Hazatérésből, amit esetleg már láthattunk, és inkább kapásból belecsaptak a lecsóba. A harcjelenetek és a látvány azért elég alaposan fantáziátlan olykor-olykor, de a John Hughes-filmekre hajazó hangulat és Tom Holland játéka brutális módon elvitte a hátán az alkotást.
Thor: Ragnarök
Talán ez volt az a pont, ahol sokan kicsit alább kezdték becsülni az előző Thor-filmeket, mert a Ragnarök egy olyan új ízt adott a már unalomig járatott karakternek, hogy öröm volt nézni. Persze nagyban köszönhető Taika Waititi zsenijének, hogy ilyen szinten működött a humor, ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy magának Chris Hemsworth-nek is ez a film adta meg az újbóli löketet, hogy ne fásuljon bele a szerepbe, ahogyan arról többször is nyilatkozott.
A Thor: Ragnarök hozta meg azt a vérfrissítést a karakternek, amire már szüksége volt
Fekete Párduc
Mondhatnánk úgy is, hogy az Oscar-jelölt Fekete Párduc, viszont vélhetően mindenki egyetért velünk, hogy a kérdéses film aranyszobor közelébe kerülése inkább komikus, mintsem jogos. Ez viszont messze nem azt jelenti, hogy rossz filmről beszélnénk, sőt! Fogták a Creed: Apollo fia rendezőjét, Ryan Cooglert, aki a törzsi hangulattal és a remekül kidolgozott karaktereivel ezt a sztorit is fel tudta rázni, Killmongerről meg akkor már ne is beszéljünk. Azért a zeneválogatásért pedig máig áldjuk a Marvelt...
Bosszúállók: Végtelen háború
Érezhető volt, hogy a Russo-fivérek nagyon értik a dolgukat, amikor sok karaktert kell mozgatniuk két és fél órás filmen belül, de a Végtelen háború így is megmutatta, hogy lehetetlen bizony nem létezik. Több mint 40 karaktert pakolgattak ide-oda a sakktáblán, mindemellett pedig bemutattak, hovatovább főszereplővé is tettek egy olyan főgonoszt, aki már a premiert követően klasszikussá vált, Thanos-t. Megannyi epikus jelenetsor jellemzi a harmadik Bosszúállók-filmet, az meg már csak hab a tortán, hogy minden szereplőnek megvolt a maga jelentősége és momentuma, illetve a fenébe is, olyan összefogásokat láthattunk, amiket még ezelőtt soha! A befejezés pedig a Marvel talán egyik legmerészebb húzása, ami isten igazából most fog majd a Végjátékban kicsúcsosodni, de számtalan mozi maradt néma csendben egy évvel ezelőtt a végső képsorokat bámulva.
A Russo-tesók óriási bravúrt vittek végbe Thanos karakterével, aki azonnal klasszikussá vált
A Hangya és a Darázs
Várható volt, hogy egy akkora hullámot nem fog tudni azonnal meglovagolni a Marvel, mint a harmadik Bosszúállók-film, főleg nem egy habkönnyű Hangya filmmel, így inkább csak egy kellemes limonádé lett a második rész, mely többnyire ugyanazt szállította, mint az első felvonás, néhol kicsit rá is kapcsoltak, de összességében pár év múlva nem sokan fognak emlékezni erre az iterációra.
Marvel Kapitány
Tény, okosan pozícionálta a stúdió a Marvel Kapitányt, hiszen szinte mindenki elrohant már csak azért is megnézni a filmet, hogy képben legyen a karakterrel a Bosszúállók: Végjátékban, de sajnos ez is inkább a gyengébb Marvel-alkotások között lesz feltüntetve, mintsem a minőségibb darabok mellett. Természetesen vannak óriási pillanatai a filmnek, de az egészet átjárja a középszer utóíze, ami szintén érezteti, hogy ez inkább a Végjáték felvezetésének tudható be, mintsem teljes értékű, minőségi filmnek.
Inkább hézagkitöltés volt a Marvel Kapitány, de a Bosszúállók: Végjátékhoz elengedhetetlen a karakter felvezetése
Honnan értené akkor az ember, hogy kik a wakandaiak? Miért van egymásnak feszülve Tony és Steve? Mi ez a vibrálás Natasha és Bruce között? Hadigép miért van megrokkanva? A galaxis őrzői között meg ott van Thanos lánya, meg Nebula is jelen van, hogyne kéne tudni, kik ők. 
