Sokan csak legyintettek erre, mégis mit akarhat a Huawei, mely néhány éve még semmi extrát nem tudott nyújtani a felhasználóknak és csak egy volt azon gyártók közül, akiknek azért már van valami neve a piacon. Mert maga a márka nem új és meglehetősen platinás, de ez manapság már nem jelent semmit, pláne ha az országon belül is olyan riválisok nőttek ki a földből, mint például a Xiaomi.
Visszatérve a legyintőkre, ők hamar megkapták a választ arra, hogy mennyire is gondolja komolyan a vállalat az elhangzott terveket, tavaly a P és a Mate széria is komoly modellekkel bővült, az idei felsőkategóriás sort pedig a Mobile World Congress alkalmával bemutatott Huawei P10 és P10 Plus készülékekkel nyitották meg. Húztak váratlant, vannak érdekes megoldások és a bemutató után mindkét modell nagyon ígéretesnek tűnt, így nem haboztunk és rögtön a legjobbat kértük kölcsön egy időre, hogy be tudjunk számolni nektek arról, hogy sikerült e már a trónfosztás vagy esetleg hamar letértek az útról.
Külső
Kezdjük is rögtön a külsővel, mely manapság talán már fontosabbnak is nevezhető, mint a belső, hiszen a csúcsmodellek mindegyike villámgyors hardverrel rendelkezik és az átlagfelhasználók számára a rendszerhasználati sebességben nem tudnak nagyon kitűnni. Ez egyébként az a terület, ahol egy piacelsőségre vágyó gyártónak bizony össze kell szednie magát, hiszen a Samsung az S6-tal megkezdett irányát nehéz felülmúlni, míg az iPhone kapcsán sok a panasz, mégis az egyik legszebb, legjobban kivitelezett készülékekről beszélünk.
Ami elsőre feltűnik, az a bátor váltás, legalábbis a tavalyi szériához képest. A P9 és P9 Plus egyáltalán nem volt egy rossz páros, de a talán kissé túl "kockásra" sikeredett dizájn igencsak alulmaradt mondjuk a Samsung S7 Edge-hez viszonyítva. Ezt gondolom Kínában is látták és szóltak a tervezőknek, hogy valami modernebbet, a kezekben jobban mutató formát találjanak ki, amit meg is tettek. A Huawei P10 Plus-t alaposan lekerekítették az elődhöz képest, ami egy nagyon jó irány, de az összkép messze nem tökéletes. Nem magával a külsővel van gond, inkább azzal, hogy egy picit unalmas.
Talán ha az Apple androidos mobilt készítene és nem rakhatná rá egy az egyben az idei iPhone-ra a rendszert, akkor valami hasonlót tennének le az asztalra. A P10-es széria olyan, mintha egy iPhone 7 és egy Galaxy S7 szerelemgyermeke lenne, innen-onnan átvett vonalakkal, ismerős antennacsíkokkal és egy korrekt végeredménnyel. Persze érthető, hogy nehéz manapság egyedinek lenni, amikor a trendeket minden gyártó követni szeretné, de látjuk, hogy az LG-nek és a Samsung-nak is sikerült nagyot változtatni az előző évekhez képest, az iPhone kapcsán pedig szintén komoly váltásról szólnak a hírek.
Az unalmas plecsnihez számomra sokat tett hozzá a tesztmodell színe, megmondom őszintén ez a fehér, fémes-arany párosítás a tört-fehér antennacsíkokkal egyáltalán nem nyerte el a tetszésem. Hozzátenném, hogy a színkínálat meglehetősen nagy és élénk, volt szerencsém élőben látni például a fekete modellt és titkon bíztam benne, hogy az kerül hozzám tesztre, mert ott egészen más a helyzet. A fekete kiemeli a kerek vonalvezetés és a hátsó kamerarész eleganciáját, így a dizájnt semmiképpen sem húznám le teljesen.
Itt ejtenék szót a készülék dobozáról, mely kettéválik és előbukkan belőle a mobil, ami alatt némi papírt, majd pedig a szokványos, kissé unalmas és "gagyi" headsetet, az adattovábbításra és töltésre szolgáló USB-C kábelt és a hozzá tartozó hálózati adaptert találjuk meg. Ha kicsit ki szerettek volna tűnni a mezőnyből, lehetett volna valami meglepetést tenni a csomagba vagy esetleg a mostanság szintén divatba jövő "prémium headset" irányába elmenni.
Az anyaghasználatra viszont nem lehet panaszunk, nem ropog, nem recseg, nagyon egyben van a mobil, megmaradt a hagyományos jack-csatlakozó, ami a készülék alján kapott helyet, csakúgy, mint az USB-C csatlakozás és a hangszóró, vagyis nincs sztereó élmény, de azért kihangosítva továbbra sem menő zenét hallgatni, így ez nem nagy gond. Egyetlen dolog zavart csak, ami ide kapcsolódik, az pedig az egyébként nagyon részletesen kivitelezett, jól elhelyezett és könnyen tapintható ki/bekapcsoló, illetve képernyőzár gomb "zizegő" hangja, amit akkor ad, amikor letesszük a készüléket az asztalara.
Hardver
Ahogy korábban említettem a hardver manapság már nem a legizgalmasabb terület. Hol nő, hol csökken a magok száma, melyek egyre hatékonyabban dolgoznak, de összességében minden felsőkategóriás mobilnál, sőt mostanság a középkategóriában is több mint kielégítő a sebesség, már ami az első 1-2 évet illeti, mert utána bizony androidos berkekben még mindig akadnak gondok. Amikor a Huawei kiállt a sorból és saját fejlesztésbe kezdett, sokan nevettek, mit is érhet el egy feltörekvő kínai gyártó a neves Qualcomm-mal szemben, mostanság pedig sorra igazolja magát az akkori döntés. A Kirin chipkészletek ugyanis elképesztően jók, a közép és a felsőkategóriában is ott vannak a legerősebb megoldások között, simán felveszik a versenyt a Qualcomm vagy akár a Samsung saját fejlesztéseivel és a piaci helyzet is azt mutatja, hogy a jó útra léptek ezzel a döntéssel.
Láthatjuk például, hogy az LG-nek elvileg "nem jutott" elég Snapdragon 835, míg a Huawei vígan, előre kiszámolva készítheti el a Kirin chipkészleteit attól függően, hogy melyiket hány modellben szeretné használni, arról nem is beszélve, hogy ezzel a Honor márkának is adtak egyfajta egyediséget, hiszen nem azt látjuk, hogy egy tucat Snadpragon chipkészletre épülnek, hanem azt, hogy bizony egy házon belül fejlesztett, erős és majdhogynem a saját készülékekhez optimalizált lapkát kapunk.
A helyzet azonban az, hogy a P10 és P10 Plus nem lőtte el a Huawei összes puskaporát, sőt leginkább semennyit, hiszen a készülékeket hajtó HiSilicon Kirin 960-as SoC már korábban debütált, hiszen a Mate 9-ben is ez a lapka található meg. Talán jól mutatott volna az adatlapon és a bemutatón is, ha egy picit erősített 960-at készítettek volna mondjuk Kirin 963 néven. Tehát azt nehezményezhetjük ugyan, hogy az idei első csúcsmobiljaikba nem raktak valami újat, de igazából magával a teljesítménnyel nincsen probléma. Pláne úgy, hogy a Plus esetében 6GB RAM teljesít szolgálatot a nyolcmagos processzor mellett, így időtálló hardverről beszélhetünk.
Általában 3GB memória mindig maradt és a 128GB-os belső tárhelyen is kényelmesen elférünk. A tárhely kapcsán fontos megemlíteni a nem is olyan régen felröppent botrányt, mely szerint eltérő sebességű megoldásokat alkalmazott a gyártó. Nagyon úgy fest, hogy a hír igaz, ezért joggal lehetünk dühösek, de hogy pontosan mennyi modellt érint ez és mely régiókban, az talán sosem derül ki. Az biztos, hogy tesztalanyunk villámgyors megoldással büszkélkedhet, a méréseink alapján jóval 700MB/s fölött volt az olvasási sebesség.
Mit sem ér a hardver, ha nem kapunk egy minőségi kijelzőt, mely manapság az innováció egyik legújabb pillére, hiszen hajlítják és nyújtják őket a gyártók. Nos, a Huawei egyiket sem tette meg, az 5,5 hüvelykes QHD felbontású (1440 x 2560 pixel) IPS-NEO kijelző elfoglalja ugyan az előlap nagy részét, de alatta és fölötte is bőven van hely és oldalt is kapunk egy kis kávát. Itt is megemlíthetjük, hogy legalább a Plus modell esetében jöhetett volna valami előrelépés, valami merészebb annál, minthogy az alapmodell Full HD felbontásán túlléptek, de összességében egy minőségi, szép panelt kapunk, egyedül a napfényes használatnál érződik, hogy nem egy Samsung-féle óriási fényerővel bíró OLED panel.
Kamera
A kijelző mellett az elmúlt évek nagy csodái a készülékek hátulján bukkantak fel, méghozzá a jobbnál jobb kamerarendszerek személyében. A Huawei egy ideje benne van már a kétkamerás bizniszben, ráadásul egy óriási névvel, a Leica-val dolgoznak együtt, amit jelenlegi tesztalanyunk új szintre emelt, hiszen elsőként kapta meg a Leica Summilux technológiát. Ez elvileg még frankóbb minőséget jelent, amire szükségük is lesz, hiszen a kamera manapság az egyik legfontosabb dolog a felhasználói döntések kapcsán. A P10 Plus hátulján két modult találunk, ezek pedig a gyártótól megszokott módon dolgoznak össze és az f/1.8-as fényerővel kiegészítve jócskán lekőrözik a kisebb testvér megoldását, amit a vásárláskor érdemes figyelembe venni.
A 12 megapixeles színes szenzort egy 20 megapixeles monokróm egység segíti ki, de külön is tudnak dolgozni, ami főképpen utóbbi esetében lehet fontos. Alapvetően három módot emelnék ki, ez pedig a 20 megapixeles színes kép, ami a felállásból adódóan úgy készül, hogy a monokróm szenzort által lőtt képet a 12 megapixeles szenzor színeivel ruházza fel. Van nekünk egy 12 megapixeles mód, amikor talán a monokróm egység a részletekkel segíti a társát és van az egyik nagy kedvencem a monokróm mód. Mindemellett HDR, panoráma és még néhány extra is rendelkezésünkre áll, illetve választhatunk teljesen profi módot is.
Érdemes még megemlíteni a nyers fotók lehetőségét, illetve néhány, nemrég divatba jövő és hasznos extrát. A gyártó büszkén áradozott például arról, hogy milyen szuperül állíthatjuk a fókuszpontot és ezzel meghatározhatjuk, hogy mennyire mossa el a hátteret. Az "élénk" mód is érdekes, a színekkel játszik, látszik rajta, hogy mesterséges, de néha hasznos lehet, illetve a portré módot is meg kell említeni, ami az Apple megoldásához hasonlít, vagyis megpróbálja a profi gépek és több százezres lencsék hatását utánozni. A legjobban nekem a monokróm mód tetszett, mely a 20 megapixeles szenzorra hagyatkozik és szerintem a végeredmény összességében élesebb és látványosabb, tehát nem csak egy effektről van szó, amit két gombnyomásra a képszerkesztőben ráhúzhatunk a képre.
Az előlapi 8 megapixeles modul teszi a dolgát, természetesen néhány extra beállítással és lehetőséggel, szerencsére a szelfiláz talán alábbhagyott kicsit, de összességében panaszunk nem lehet. A videózás terén is felnőttek a legnagyobbakhoz, hiszen optikai képstabilizátort és 4K felbontást is kapunk, ráadásul Full HD-ban még a 120fps-es lassítás is elérhető. A videózás és fényképezés terén tehát abszolút a legjobbak között van a készülék, de hiába a neves partner, kiugrót nem nyújt, ezzel maximum egál közelébe kerülnek a nagy riválisokhoz képest. Persze a digitális kompakt gépeket kiváltja, családi összejövetelek és megörökítendő pillanatok rögzítésére kiváló, de még azt is megkockáztatnám, hogy a monokróm képekkel komolyabb pályázatokon is részt vehet lenni, a portré módot pedig nyugodtan lehet címlap-fotózásra használni, csakúgy, mint az iPhone esetében.
Egyebek
A külső kapcsán direkt kihagytam az ujjlenyomat-olvasót, hiszen manapság ez egy igen érdekes terület. Egyre többen viszik hátra a szenzort (ami szerintem egyáltalán nem jó irány), míg piaci hírek szerint a nagyobbak azon is dolgoznak, hogy sikerüljön az előlapi kijelzőbe integrálni azt. A képernyőtrendek alapján egyértelműen az integrálásé lehet a jövő, de a Huawei természetesen erre még nem volt képes. Viszont hátulról előre hozták, formája a Samsung megoldását idézi és furcsának tűnhet, de ez a készülék egyik komoly előnye lehet az idei felhozatalt tekintve. A szenzor villámgyors, kellően nagy és a képernyő feloldása mellett lezárt applikációk, mappák feloldására is alkalmas.
A készüléken egy átdolgozott Android 7-es rendszer fut, ami egy zászlóshajótól el is várható. Ugyanakkor nem ez a legelegánsabb megoldás, amivel találkozhatunk a piacon, ideje lenne nekik is a minimalistább vonal felé elmozdulni. Persze az Android nagy előnye a személyre szabhatóság, de azért akkor igazán jó a termék, ha a dobozból kivéve és elindítva is le tudja nyűgözni a tulajdonosát.
Az infra-port megléte nagyon hasznos, de az adatátviteli technológiákra és a GPS-re sem lehet panaszunk, az NFC megléte nem meglepetés, ahogy az USB Type-C csatlakozó sem. A 3750 mAh-s akkumulátor a piacot elnézve meglehetősen nagy, bár két teljes napot vélhetően a nagy felbontás miatt nem bír ki, viszont gyors töltést itt is kapunk, így gondunk nem igazán lesz.
Összegzés
Nagyon úgy fest, hogy a P10 Plus most az, amit a kínai óriás tud, amire kapacitása van és amivel a legnagyobbak közé akar kerülni. Nem mondanám, hogy nem lehetnek büszkék a termékre, mert nagyon komoly ajánlatról beszélünk, de egyben nagyon látszik a visszafogottság is. Míg mások már faltól-falig érő kijelzővel, különlegesebb formavilággal rukkolnak elő, addig a Huawei a 2015-ös, 2016-os trendeket lovagolja meg.
Ez nem feltétlenül gond és azt sem szabad elfeledni, hogy jön még egy Mate 10 idén, de itt és most kell értékelnünk a mobilt és a vásárlók is azzal találják majd szembe magukat, hogy ott a Galaxy S8 család, az LG is visszatért, a HTC kapcsán érdekes dolgokat hallani, az iPhone pedig idén szintén nagyot szólhat. Ennek ellenére egyetlen dolog dolgozik a készülék sikere ellen és az az ára. A 128GB-os belső tárhellyel és 6GB memóriával érkező P10 Plus hivatalos ajánlott ára ugyanis 259 990 Ft, amiért már S8-at kapni, de szolgáltatóktól az S8+ is simán elhozható.
Ez egyszerűen elfogadhatatlanul magas ár, miközben a hasonló gyorsaságú, nagyobb kijelzővel szerelt Mate 9 phablet 200 ezer környékén mozog. Az látszik, hogy a Huawei komolyan gondolja a nagyok megszorongatását, a technológia úgy tűnik megvan, a kamera is jó, már csak az árazáson és a dizájnon kellene javítani.